Mi Atyánk...

 Ma imádkozni fogok. Természetesen ószláv nyelven. Hiába, kell a vizsgára. Nem tudom, hogy pozitív dolog-e, de már álmomból is úgy ébredtem, hogy ószláv szavak lüktettek a fejemben.

Oti*če naši*, iže jesi na nebesi*chu*, da svętitu* sę imę tvoje,
(Mi atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,)

da priidetu* cěsari*stvi*je tvoje,
(jöjjön el a te országod,)

da bądetu* volja tvoja, jako na nebese i na zemlji.
(legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.)

Chlěbu* naši* nasąšti*nu*i daždi* namu di*ni*si*,
(Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,)

i otu*pusti namu* dlu*gy našę, jako i my otu*puštajemu* dlu*ži*nikomu* našimu*.
(és bocsássd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk, az ellenünk vétkezőknet.)

I nevu*vedi nasu* vu* napastu*,
(És ne vígy minket kísértésbe,)

nu* izabavi ny otu* nepri*jazni.
(de szabadíts meg, a gonosztól.)

Be fogok csavardni. A Mi ayánkot megtanuli ószlávul, szép, nemes, fárasztó, és fölösleges feladat!