Fény nélküli komor sötétség mindenütt. Halk neszezés a bokrok alatt. Szél tépázta fák sikolya. Siető lábak csattogása az ázott avaron. Két lány fut, rohan kétségbeesetten a sűrű erdőben. Egyikük magas, komoly tekintetű, szinte felnőtt. A másik még egészen gyermek. Olykor rálép és felbukik hosszú, zöld kabátjában, de zokszó nélkül felpattan és szalad tovább. Most nincs idő nyafogni. Az idősebb néha hátranéz, szemmel tartja a csetlő-botló kislányt, de nem áll meg egy pillanatra sem. Zihálva markolássza szúró oldalát.
"Csak még egy kicsit!" - bíztatja magát. - "Már nemsokára kiérünk. Ott biztonságban leszünk. A birtokon. A kastélyba nem jön utánunk az Ellenség. Az elátkozott hely. Oda nem követnek. Talán nekünk is távol kellene tartanunk magunkat ettől a vadontól. De sehová máshová nem mehetünk. Félek!" - a zilált gondolatok nem ütnek át a komoly arcon. A kicsi előtt nem akarja kimutatni kételyeit.
