Találkozás Salnamhallal

           - Au! Ez fájt - nyögött fel Tévelygő, miközben a tarkóján növekedő púpot tapogatva, ülő helyzetbe tornázta magát.

            - Na, vakard össze magad, aztán induljunk végre - ásította egy mély, bársonyos hang Tévelygő mögött. A fejét fájlaló vándor óvatosan hátrafordult. A kopott fűben egy túlméretezett hófehér oroszlánhím nyújtózkodott unottan.

            - Salnamhal? - kérdezte homlokráncolva a nemrég földet ért vándor.

            - Személyesen - felelte színpadias főhajtás kíséretében a fenevad. Tévelygő mélyet sóhajtott és a tenyerébe temette arcát.

            "Hú a fenébe" - gondolta - "akkor megint álmodom.

Pillanatnyi gondolat

 Nekik igazat mondtam. Veled őszinte leszek.

Touché

 Ha! Teljes győzelem. Ezennel végeztem a szociológiával. Igaz, hogy elsőre megbuktam belőle, igaz, hogy fölösleges hülyeségnek tartom, igaz, hogy az uv ma, volt, július 2-án, a vizsgaidőszak legeslegutolsó napján, de túléltem. Sőt. Négyest kaptam. Isteni érzés. :O) Most eufóriázok. És persze köszönöm Eternitynek és Vicuskának a bíztatást (a közelebbi ismerősöknek és barátoknak majd személyesen :P ), bár nem sikerült megszeretnem a szociológiát. Még mindig förtelmesnek találom. De, hogy megcsináltam a vizsgát, most hosszú-hosszú ideig nem kell vele foglalkoznom. Éljen a szabadság, nyár, pihenés, élet !