Mese Eszternek 2.

 Tolvajok

                Srebrosetto ezüstözött falak és fényes-zöld, vadul burjánzó sövények labirintusa volt. Belvárosában tágas terek terültek el szökőkutak, oszlopcsarnokok, terebélyes házak, kisebb paloták és szűk, macskakövezett utcák között.

                A kora őszi délutánon nem sokan lézengtek a sövényekkel szegélyezett kanyargós utakon. A nap, az évszakra fittyet hányva továbbra is bőszen szurkálta perzselő dárdáival az ezüstbe öltözött várost. Aki tehette, inkább megbújt az oszlopcsarnokok és fürdők hűsében. Egyedül a főtéren volt nagy a nyüzsgés.

Mese Eszternek 1.

Valahol messze, messze…

                A nap magasan járt és dühödten szórta szikrázó sugarait a gazdag város cifra épületeire. Minden épeszű ember behúzódott a hőség elől hűs menedéket adó házába.

                A macskakövezett úton két izzadt, vigyorgó utcagyerek labdát rugdalt a magas, vastag kőfalnak. Egy harmadik, amolyan tizenhét éves forma suhanc lazán a falnak támaszkodott és rosszalló tekintettel figyelte kacarászó társait.

Miért nem zuhan a sampon a plafon felé?

          Vígan zuhanyoztam a kollégiumban. Ezt úgy kell érteni, hogy bőven ömlött a zuhanyrózsából a víz, ami ráadásul, ha akartam nem csak langyos, hanem meleg is lehetett.

          Épp a tusfüdős flakont helyeztem vissza a szappantartóba, mikor halottam, hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja. "Ki lehet az?" - kérdeztem magamban - "Brigi?"

           A lelkes találgatás közben óvatosan letettem a tusfürdőt. Erre természetesen a samponom zuhanórepülésbe kezdett. Nem csak két dudás egy csárdában, hanem három flakon (tusfürdő, sampon, balzsam) sem fér meg egy szappantartóban.

           - Na basszus! - kiáltottam felháborodottan. - Miért nem bír egyszer az életben felfelé esni! - A pár másodperce fürdőszobába lépett illető kifinomultan, válogatott szavakkal felelt költői kérdésemre.

           - Baszd meg azért, mert én kicsi vagyok, és mégis, hogy a picsába szedném le a plafonról?

           "Igen. Ő a szobatársam, Brigi."