A hetem felét a Katonában töltöttem. Jó, ez enyhe túlzás, de tény, hogy sokat ücsörögtem a Kantinban, csütörtökön Nordostot, szombaton Színházcsinálókat néztem, pénteken pedig Radnai Annamáriával beszélgettünk a klubos foglalkozáson. Szóval nem unatkoztam. Most jöjjön egy rövid, személyes, elfogult beszámoló.
Forgács Péter: Nordost
A téma durva. 2002-ben tizenkét éves voltam, és a latin ragozás, a matek házim meg a fagottozás körül jártak a gondolataim. Aktuálpolitikáról zéró fogalmam volt, és Csecsenföldről is annyit tudtam, hogy ott lövöldöznek valamiért. Így a 2002. októberi moszkvai túszdráma most rázott meg igazán, ugyanis erről szól a Nordost: negyvenkét csecsen terrorista félbeszakította az éppen futó Nordost című musicalt és túszul ejtettek 850 embert. Ebből 130 nem élhette meg a harmadik nap végét. Most, hogy ezt gépelem - négy nappal az előadás után - még mindig érzem azt a lüktető feszültséget, ami a színházban telepedett a nyakamra. Nem volt mozgalmas előadás: három nő, három nagyszerű színásznő ült egy elhagyatott nézőtéren és mesélt. Pálmai Anna mint csecsen terrorista, Fullajtár Andrea mint a mentésben résztvevő orvos, és Bodnár Erika színházban rekedt túszként számol be a történtekről. Nem mozgalmas, de nem is kell ide semmi csinnadratta. Torsten Buchsteiner szövege magyarul is működik, élővé teszi a színészek mondandóját játékát, hála Török Tamara ügyes fordításának. Mindenkinek ajánlom, aki valami nagyszerűt akar látni, érezni és akad másfél szabad órája.
Színházcsinálók - A Katona és a Krétakör közös sorozata.
Beszélgetéssorozat a magyar színház jelenéről, jövőjéről... Az első beszélgetés most szombaton volt, ott voltam, bár a vége előtt kicsivel le kellett lépnem, mert ment az utolsó buszom. Hát jó hosszú volt. Schilling Árpád, a beszélgetés moderátora, egy másfél-kétórás csevejt ígért, de nem tudta mederben tartani a beszélgetést, így az csöppet elhúzódott. Egyébként nagyon érdekesnek találtam. Székely Gábor és Zsámbéki Gábor is hangulatos kis anekdotákat meséltek, hogy mi megsejthessünk valamit abból, milyen is volt a színház, mikor még ők voltak fiatalok. Igen, és talán itt a bibi. Döntőrészt a múltról beszéltek, meg egy kicsit a jelenről, de a jövő... ködbe burkolózik. Túl sok az állandó változó. Akármilyen is lesz a jövő színháza, azt már nem ők fogják csinálni. És egyébként is, kik csinálják a színházat? Schilling a két nagy öreg után Fodor Tamással, Jeles Andrással, Kovalik Balázzsal, Mohácsi Jánossal, Zsótér Sándorral, Bodó Viktorral, Mundruczó Kornéllal és Pintér Bélával fog beszélgetni. Mindannyian rendezők, igazgatók. Persze, Schilling elmondta, hogy a lista nem teljes, és szubjektív, de akkor is. Egy "Színházcsinálók" cím furcsán mutat így, hogy a meghívottak között nincs sem dramaturg, sem színész. Pedig ők is szerves részei a nagy egésznek. Próbáljon meg valaki csak rendezőkkel színházat csinálni. Ez már így is kicsit gáz, de azért hozzá kell adni még egy löketet: a meghívottak között nincs egyetlen nő sem, pedig akadna a szebbik nemből is színházcsináló. Például Novák Eszter, Jászai Mari-díjas rendező, Radnóti Zsuzsa, Jászai Mari- és sok más díjas dramaturg, vagy Eszenyi Enikő aki az egyetlen női színházigazgató kicsiny országunkban. Legalább egy nőt meg kellett volna hívni, mert ez így baromi rondán mutat. A folytatást azoknak ajánlom, akik a teljesség igénye nélkül be szeretnének pislantani a kulisszák mögé és/vagy kíváncsiak, hogy középkorú, esetleg idősebb fehér férfiak milyen színházat csinálnak, szeretnének hazánk színpadain.
Katona Klub
Ez itten a személyes rész. Szóval Radnai Annamária dramaturg látogatott el hozzánk (eddig háromszor, de pénteken folyt. köv.), és írtunk, ötleteltünk, főleg a Rükverc (Kerékgyártó István) kapcsán, amit Radnai Annamari dolgozott át színpadra, és már játsszák a Kamrában. Még nem láttam, de rajta van a listámon, a Klubos beszélgetéseknek köszönhetően nem is a végén. Annamari nagyszerű dramaturg és ember. Hihetetlen jó dolgokat mondott, elmesélte milyen nehézségekbe ütközött a regény átdolgozása közben, és humánusan, cseppet sem lekezelően értékelte az általunk írt jeleneteket. Összességében jól sikerültek, persze mindenki vétett kisebb-nagyobb bakikat, de aki nem kockáztat nem is nyer.
Ezek a foglalkozások engem különösen lelkesítettek, hiszen egy életem, egy halálom módon eldöntöttem, hogy felvételizek az SZFE-re, drami szakra. Kemény dió, szinte reménytelen, de Annamarinak sikerült felcsillantania a reményt, hogy hátha, mégis... még úgyis, hogy tök takony, influenza voltam, mikor az én jelenetem került sorra. :)
