Dodi és Cicus

Kerékgyártó István: Rükverc című művének egyik novellája, az én ízlésem szerint színpadra gyúrva.

Dodi és Cicus

Szereplők:

Vidra Zsolt - negyvenhárom év körüli férfi

Vidráné - Zsolt anyja

Csapos

Három kocsmatöltelék

1. Jelenet

Falusi kocsma: A csapos a pultnál könyököl, a sarokban három férfi ül. Vidra be.

VIDRA: Jó napot.

A csapos biccent.

VIDRA: Egy deci rumot!

A csapos kitölti az italt, közben kérdez.

CSAPOS: Magát mi szél hozta?

VIDRA: Az anyámat jöttem látogatni.

CSAPOS: Aztán ki a maga anyja?

VIDRA: A Vidráné.

CSAPOS: Ja, az a városi asszony?

VIDRA: Tíz éve itt él.

CSAPOS: Az itt semmi. Az a kalapos a sarokban tizenkét éve itt ül, és vagy harminc éve lakik a faluban, mégis gyüttment. Igaz, Pinterics?

Pinterics bólint, Vidra megissza a rumot.

VIDRA: Adjon még egyet!

CSAPOS: Nagy felhajtás egy rövid látogatás miatt.

VIDRA: A polgármester hívott telefonon. Anyámat harmadik napja nem látták a vegyesboltban.

CSAPOS: Telefonja nincs az anyjának?

VIDRA: Nem vette fel.

CSAPOS: Az kemény dió.

Hallgatnak, a csapos kitölt még egy decit.

CSAPOS: Hallottam egyszer, hogy meghalt egy nő a lakásában, és a macskája enni kezdte a holttestét.

VIDRA: Még jó, hogy anyámnak nincs macskája. Kutyája van csak, de egy kutya, főleg a Dodi, csak ülne mellette, inkább maga is éhen döglene, de nem enne a gazdájából.

PULTOS: A kutyák már csak ilyenek.

VIDRA: Azért adjon még egyet.

Vidra megint iszik, a csapos visszakönyököl a pultra.

VIDRA: Viszontlátásra.

CSAPOS: Viszontlátásra.

Vidra el, a három férfi a sarokban továbbra sem mozdul.

2. Jelenet

Falusi ház homályos konyhája. Vidráné egy karosszékben ül, ölében mozdulatlan macska. Vidra be, Vidráné megmozdul.

VIDRÁNÉ: Te vagy, Zsolti?

VIDRA: Én vagyok. Te meg mit csinálsz itt?

VIDRÁNÉ: Behoztam ide a karosszéket. Pihengetünk Cicussal.

VIDRA: Ez a te macskád?

VIDRÁNÉ: Gyere, bemutatlak! Cicus, ő Zsolti, a fiam. Zsolti, ő Cicus, az én drága kis csillagom.

VIDRA: Mióta van neked macskád?

VIDRÁNÉ: Úgy egy hónapja költözött hozzám.

Vidráné felemeli és megcsókolja a macskát, az továbbra sem mozdul.

VIDRA: Ne csókolgasd azt a dögöt!

VIDRÁNÉ: Zsolti! Még tőled sem tűröm, hogy így beszélj Cicussal!

Vidra megpróbálja elvenni anyjától a macskát. Vidráné nem adja.

VIDRÁNÉ: Nézd a pracliját! Itt megnyomom, és akkor előjönnek a karmocskák.

 Vidráné nyomogatja a macska lábát, aztán odahajol és saját arcát simogatta az állat talpával.

VIDRA: Anya, ez a macska döglött?

VIDRÁNÉ: Csak alszik. Nagyon elfáradt a kergetőzésben. Ugye, Cicus?

VIDRA: Mi van veled? A spájz üres és ez… Emlékszel, ilyenkor, ha jövök beszélgetni szoktunk, meg halat sütni. Most meg azt se kérded, mi van velem. A telefont sem vetted fel.

VIDRÁNÉ: De, de. Cicus meg én is tudni akarjuk, mi van veled. Igaz, Cicus? Mi van veled, Zsolti?

VIDRA: Anya… A kurva életbe.

VIDRÁNÉ: Hallod, Cicus, hogy beszél velünk? Csúnya Zsolti. Csúnya.

VIDRA: Elég ebből. Szépen leteszed azt a macskát, kicsit megmosakszol, én meg addig lemegyek a boltba.

Vidráné Cicust simogatja, Vidra felforgatja a konyhát.

VIDRA: Hol a szatyrod?

VIDRÁNÉ: Milyen szatyor? Te sem tudod, mit kereshet, Cicus?

VIDRA: Az a kerekes, amit tavaly karácsonyra vettem.

Vidra benyit a szobába. Sötét van, felkapcsolja a villanyt. A szoba közepén csipketerítővel letakart asztal, fölötte csillár. Erről lóg le Dodi teteme a nyakára hurkolt vékony dróton függve. Vidra vissza a konyhába, leül egy hokedlire az anyjával szemben.

VIDRA: Mit csináltál, te átok? Felakasztottad?

Csönd

VIDRÁNÉ: Bántotta Cicust! Mindig bántotta.

VIDRA: De hát az öreg kutyádat?

VIDRÁNÉ: Mikor befogadtam Cicust, állandóan morgott rá. Folyton kergette.

VIDRA: Dodi veled él tíz éve.

VIDRÁNÉ: Meg is harapta.

VIDRA: Seggbe rúgod, de nem akasztod fel.

VIDRÁNÉ: Megvertem. De ő annál inkább. Mondtam neki, ha még egyszer bántod, olyat teszek…

VIDRA: És megint bántotta.

VIDRÁNÉ: Felmentem a padlásra, van ott egy régi cimbalom. Leszereltem a leghosszabb húrját, hurkot csináltam, és odadrótoztam a csillárhoz. Mutattam Dodinak. Ide kötlek föl, ha még egyszer bántod Cicust!

VIDRA: Honnan értené ezt egy kutya?

VIDRÁNÉ: Dodi nagyon okos volt.

VIDRA: Mindjárt azt mondod, öngyilkos lett, olyan okos volt. Fölakasztotta magát, mert féltékeny volt a kurva macskára.

Vidráné magához öleli a macskát.

VIDRÁNÉ: Nem. Én akasztottam föl. Megint kergette Cicust… Cicus bemenekült a fotel alá. Úgy megijedt, nem is akart előjönni. Nekem kellett kihúzni… te csak várjál meg itt, mondtam neki. Elkaptam Dodit, bevittem a szobába… bedugtam a fejét a hurokba.

VIDRA: Megölted.

VIDRÁNÉ: Csak elengedtem. De azóta nem jártam a szobában.

Vidra megragadja az anyja karját, és az ajtóhoz húzza, a macska leesik a földre.

VIDRA: Nézd, mit csináltál!

Vidráné zavartan bámult, aztán kiszabadítja magát, felkapja a macskát a földről és visszaül a karosszékbe.

VISRÁNÉ: Hallod? Ez a mindenem, amikor dorombol.

Vidra keres egy fogót, levágja a kutyát, majd pokrócba csavarja a testet. Anyja tovább ül a karosszékben és simogatja a macskát. Vidra a telefonhoz lép és tárcsáz.

VIDRA: Halló? Elmeszociális otthon? Itt Vidra Zsolt… Igen, tudom. Igen, a múlthéten volt a temetése… a szobája megvan még? Most az anyám. Felakasztotta a kutyáját és egy döglött macskát ölelget. Jó lenne, ha minél előbb beköltözhetne.

Ha valakit érdekel a téma, itt elolvashatja, hogy képzeli el ugyanezt a novellát még pár, kreatív, ötletgazdag Katona Klubos :)