Hétfő reggel

 Helyzetjeletés:  Az ágy kidobott, a levegő lehült, tegnapi víg kedélyem tovaszállt. A vizsga már megint a nyakamon, tudásom kevés, az anyagra fordított idő 2 óra 34 perc. Lesz ahogy lesz. Örülnék egy négyesnek. Vagy egy buktának, és akkor visszamehetnék mégegyszer.

Tervek mára: Átolvasni mégegyszer az áltfiló jegyzetet, utána megírni a vizsgát legalább négyesre. Lefénymásolni a szociológia és a visegrádi országok anyagot. Bevásárolni, mert nem lesz mit vacsoráznom, utána gőzerővel nekilátni Suci tételeinek, hogy holnap ötösre feleljek. Röviden ennyi.

Tervek a hétre: Aktivizálni magam. Nekilátni a komoly készülésnek. Elég a tessék-lássék módszerből! Mindennap tanulni legalább 2-3 órát, szombat este szórakozni.

Napi jelmondat: Csak semm pánik! De azért egy egészséges izglás szükséges.

Bébibogyó nem adja fel

      Farmert húzok, indulni készülünk. Gyanús zümmögés. Feltekintek. A plafonon nem is olyan régi ismerős pattog.
     - Hát basszus, Bébibogyó feltámadt!

Bébibogyó megdöglött

Túl vagyok az első két vizsgán. Ahhoz képest, amennyit tanultam  - illetve inkább nem tanultam - a hármas és ötös egyáltalán nem rossz eredmény. Folytatása következik hétfőn. Addig téma lezárva.
      Megint esik, de ez nem tartóztathat minket. Egy óra múlva, ha törik, ha szakad (és úgy tűnik, inkább szakad) Eszter, Brigi és én a Ligetben fogunk ülni és borozni. Ránk fér a lazítás, a sok stresszes óra után. Bár az idegbaj még nem múlt el teljesen.
      Pár perce léptem be a szobába. Brigi közölte velem, hogy ne ijedjek meg, de van egy vendégünk. Körbenéztem. Sehol senki. Erre legkedvesebb és egyetlen szobatársam a függönykarnis felé bandzsított. És megláttam. Egy óriási, barna, gömbalakú, gonosz szörnyeteg. (Nem elmebeteg szemszögből egy kb körömnyi bogárka). Felhördültem. Lekaptam a papucsot a jobb lábamról és támadó pozíciót vettem fel. Brigi nevetett és közölte, hogy ne hülyéskedjek. Sejtése szerint, ha a papucsot nekivágom a bogárnak, a karnis le, a mennyezet meg beszakad. Nem hallgattam bölcs tanácsadómra. A fekete, műanyag, rózsaszín feliratos rider-papucs messzire repült. Az alkalmatlankodó kitinpáncélos szintúgy. A pacsker rugalmasan visszapattant, az állólámpa talált. Brigi sikít-kacagva behúzta a nyakát (szerencsére, különben a feje lett volna a következő találati pont.) Hoppá! - konstáltam, csak picit döbbent-ijedten. Baj nem történt, de csupán hangyányin múlt. Elhatároztam, ezért elégtételt veszek: a zümmögőnek pusztulnia kell! Röppályára állítottam a ballábas ridert is, majd ismét a jobbot. Brigi nyugtatott - Ugyan, hagyd már, ez nem pók! Ettől nem higadtam le. Sajna nem pók, hanem egyetemes rovarfóbiám van. (MIért pont a Föld uraitól kell undorodnom! Ez aztán a pech.)
      Nevetünk. Én a lábbelieimet keresem, Brigi konyharuhával üldözi az ádáz szárnyast. Eszeveszetten csapkod. A gombóc-hátú dezertálni próbál. A szekrény mögötti sarkot szemeli ki fedezékül. A kockás konyharuha elől ott sem rejtőzhet. Brigi csattint a ronggyal, majd hátrál pár lépést. A kitines nem zümmen és nem röppen magasra. Másodperces csend, majd kibukik belőlem a kérdés: Bébibogyó megdöglött? ...Hát  nagyon úgy néz ki - feleli Brigi, majd közli, hogy az irtásért cserébe, most rám fogja erőltetni a zenei ízlését. Szeppent hangon megadom magam. Majd megkönnyebüllten felsóhajtok. Csak a White Stripes basszusa dübörög fel.

A pipázó táltosnál

- Rég láttalak - szólt a táltos.

                - Tudom - hangzott a felelet - Nem ma volt, mikor utoljára megfordultam a környéken.

                - Tán messze világok szellemei hívtak segítségül? - tette fel a következő kérdést nyugodt mosollyal a nagyhatalmú táltos.

                - Meglehet, bár én nem hallottam őket - válaszolta az ifjú vándor. Erre a derűs öreg kissé elkomorodott.

                - Hát elfelejtettél álmodni?

                - El - ismerte be lehajtott fejjel a rég látott vándor.

Határozatlan határozószavak/Niezdecydowany przysłówek

Holnap vizsgázok. Méghozzá a Közép-európai szláv régió művelődéstörténetéből, és A mai lengyel nyelv rendszere 2-ből. No para. De tényleg. Ami azért fura, mert még semmit sem tudok. A szláv művtöri miatt tényleg nem érdemes izgulni, mert piskóta az anyag és Andy is jófej. (Főleg, ha nem késik a saját vizsgájáról háromnegyed órát.) De a lengyel nyelvrendszer... Hát, húzós. Sok idegen szakkifejezés és még több már ismert, de a mai agyammal el nem sajátítható nyelvtan. És persze a tény: egyelőre még egy kukkot sem értek lengyelül. A fő kérdés: Hogy tudok halál nyugodtan lógni a neten és a vizsgákról firkálni, úgy, hogy kevesebb, mint 20 óra múlva szóban kell számot adnom nemlétező tudásomról?

Szép napot mindenkinek! Én füligvigyorig vidám vagyok. Süt a nap, csicseregnek a madarak, lengedez a szél. A koliablak sarkig tárva. Az ablakpárkányon ülök. Carpe diem! Elmegyek sétálni, veszek magamnak egy tábla csokit és egy doboz sört. 

Etikán etikátlanul viháncolunk

Most éppen írok, mert másképpen nem bírnám tovább. Bogi mindenen nevet (agytumor, siralomház, mentőautó), a fogasvigyor lekaparhatatlanul rátapadt az arcára. Eszterrel közben tollpárbajt vívunk a pad alatt, de az állapot tarthatatlan, a csattogás hangos, a szél fúj.

A szemeszter vége

Az esőfelhők tovaúsznak. A finoman lengedező szél, orgona és friss zöld fű illatát kergeti felém. Kint fekszem a kollégium kertjében, Zorán 34 dalát hallgatom, nézem a fűben szaladgáló hangyákat és néha lehúzom a fejem az alacsonyan szálló cserebogarak elől. Most döbbenek rá: tavasz van. Pedig ez már nem is az eleje, hanem szinte a vége. Két hét múlva kezdődik a vizsgaidőszak.