Túl vagyok az első két vizsgán. Ahhoz képest, amennyit tanultam - illetve inkább nem tanultam - a hármas és ötös egyáltalán nem rossz eredmény. Folytatása következik hétfőn. Addig téma lezárva.
Megint esik, de ez nem tartóztathat minket. Egy óra múlva, ha törik, ha szakad (és úgy tűnik, inkább szakad) Eszter, Brigi és én a Ligetben fogunk ülni és borozni. Ránk fér a lazítás, a sok stresszes óra után. Bár az idegbaj még nem múlt el teljesen.
Pár perce léptem be a szobába. Brigi közölte velem, hogy ne ijedjek meg, de van egy vendégünk. Körbenéztem. Sehol senki. Erre legkedvesebb és egyetlen szobatársam a függönykarnis felé bandzsított. És megláttam. Egy óriási, barna, gömbalakú, gonosz szörnyeteg. (Nem elmebeteg szemszögből egy kb körömnyi bogárka). Felhördültem. Lekaptam a papucsot a jobb lábamról és támadó pozíciót vettem fel. Brigi nevetett és közölte, hogy ne hülyéskedjek. Sejtése szerint, ha a papucsot nekivágom a bogárnak, a karnis le, a mennyezet meg beszakad. Nem hallgattam bölcs tanácsadómra. A fekete, műanyag, rózsaszín feliratos rider-papucs messzire repült. Az alkalmatlankodó kitinpáncélos szintúgy. A pacsker rugalmasan visszapattant, az állólámpa talált. Brigi sikít-kacagva behúzta a nyakát (szerencsére, különben a feje lett volna a következő találati pont.) Hoppá! - konstáltam, csak picit döbbent-ijedten. Baj nem történt, de csupán hangyányin múlt. Elhatároztam, ezért elégtételt veszek: a zümmögőnek pusztulnia kell! Röppályára állítottam a ballábas ridert is, majd ismét a jobbot. Brigi nyugtatott - Ugyan, hagyd már, ez nem pók! Ettől nem higadtam le. Sajna nem pók, hanem egyetemes rovarfóbiám van. (MIért pont a Föld uraitól kell undorodnom! Ez aztán a pech.)
Nevetünk. Én a lábbelieimet keresem, Brigi konyharuhával üldözi az ádáz szárnyast. Eszeveszetten csapkod. A gombóc-hátú dezertálni próbál. A szekrény mögötti sarkot szemeli ki fedezékül. A kockás konyharuha elől ott sem rejtőzhet. Brigi csattint a ronggyal, majd hátrál pár lépést. A kitines nem zümmen és nem röppen magasra. Másodperces csend, majd kibukik belőlem a kérdés: Bébibogyó megdöglött? ...Hát nagyon úgy néz ki - feleli Brigi, majd közli, hogy az irtásért cserébe, most rám fogja erőltetni a zenei ízlését. Szeppent hangon megadom magam. Majd megkönnyebüllten felsóhajtok. Csak a White Stripes basszusa dübörög fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése