Most éppen írok, mert másképpen nem bírnám tovább. Bogi mindenen nevet (agytumor, siralomház, mentőautó), a fogasvigyor lekaparhatatlanul rátapadt az arcára. Eszterrel közben tollpárbajt vívunk a pad alatt, de az állapot tarthatatlan, a csattogás hangos, a szél fúj.
Közös jegyzetet készítünk sok smileval. Beteges. Végső konklúzió: Bergyajev egy hülye. Utálja az anyagi világot. Szívás, mert, ha tetszik, ha nem, ebben élünk. Szar lehetett ezzel az érzéssel együtt létezni.
Bergyajevnek fáj a polgári lét. Bizonyára ő is polgár volt és piszkosul unatkozott. Vagy arisztokrata, és nem adódott jobb hobbi, mint szidni a polgári létet és a környezetét. És valószínűleg ügyetlen, tehetségtelen és kisebbségi komplexussal küszködő egyén volt, mert eszméletlenül kikelt az individualizmus=egocentrizmus ellen. Antiszoc is lehetett, ha már ennyire oda volt a perszonalizmusért.
Koholt idézet: "Nem tudok többet, mint mások, nem is akarok, de én! Én! ÉN! ; a többiekre magasívből kakilok"
Hát gratula neki!
Hát gratula neki!
Vicc erről a témáról ilyen komolyan beszélni, mint ahogy Szombath teszi. Igen ő a vérprofi, az entellektüel, a filozófus, az előadó. Ezt csak mi nem értékeljük ebben a másfél órában. Hiába, rajtunk van az elmebaj. És nem múlik.
Új info.: Bergyajev megállapítása - az ember szégyelli a nemiséget. Szegény, nem találkozott még Bogi perverz beszólásaival. De velünk sem.
Fű, wow! A nemiség a faj uralma az egyén fölött. (Ez de töketlen.) Az ész csele. Valóban, a jó szex nem az én érdekem, hanem a fajé. Akkor az ész miért nem cselezi ki az óvszert és a fogamzásgátlót? Lehet, hogy ilyen téren még nem eléggé kreatív? Szegény faj, ki fog halni.
Ez kész! Bogi elbújt a hosszú sörénye mögé. Biztos röhög. Nekem is kell, de még nincs olyan padsöprős hajam. Eszter verset ír. A ihletett állapot bármikor lecsaphat. Még Etikán is. Sőt, főleg Etikán. Így legalább az ember nem ír le ízléstelen dolgokat. Vagy mégis? (Gonoszul vigyorog)
Üvölt a szél, mindjárt ránk dől a Stefi! Remélem a romok alatt majd nem lesz ilyen hideg.
Végre, utoló fejezet! Családkritika és szerelem. Most kiderül a nagy titok, mi okozza a feszültséget a két szent dolog között? A szerelem a családdal ellentétben társadalmilag nem hasznos. Igaz, de a szerelemnek nem is ez a funkciója. A feladata egyszerűen annyi, hogy jó legyen.
(Megjegyzés: Nagyon, idióták voltunk. Van ilyen. Utólag rádöbbentem, hogy Bergyajevnek remek gondolatai vannak. Érdemes végigolvasni a Az ember szabadságáról és rabságáról című könyvet.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése