Óév, Svájc és jégsziporkák

Elröppent 2012, és én ostoba módon ígértem egy beszámolót. Ezt most dióhéjbe csomagolom, igazából nincs túl sok mondandóm róla. Ebben az esztendőben is egyetemre jártam, változatlanul szerelmes voltam és néha hajba kaptam az öcsémmel. A kolit passzoltam és odaköltöztem Gáborhoz, aminek - a buszozást leszámítva - csak fényes oldala van. Már majdnem befejeztem egy idegenvezető-tanfolyamot, és bőszen elhatároztam, ha törik, ha szakad, én bizony színház dramaturg leszek, szóval megkezdtem a felkészülést a felvételire, és emellett bekerültem a Katona József Színház ifjúsági írói csoportjába (röviden: Katona klubos lettem). Mi történt még? Öcsém úgy döntött sztár énekessé edzi magát, és elég jónak hallom, persze még sokat kell gyakorolnia, de vannak olyan dalok, amik tyűha, tényleg ott vannak a toppon. Én kétlakiként sem találtam a dolgaim felét, megint nem volt elég időm írni (a szakdogámat sem), ugyanúgy rühelltem a lengyel nyelvet, mint korábban, és mindennap éreztem, hogy a szerelmi életemen kívül minden romokba készül dőlni körülöttem. Szóval ez az év is Hawai, DJ, Happy volt, aminek az elmúlását az esztergomi bazilika mellől néztük, rengeteg tűzijátékkel spékelve.

*

A másik beszámolni valóm: síelni voltam. Bizony ám, és még csak nem is törtem össze magam. Ez a savognini tényleg jó kis kaland volt.

Agyfagyás

A nyelvészekben van valami szépen leplezett szadista hajlam. Az egyik pillanatban tartózkodó mosollyal hallgatnak, a másikban pedig kamionként gázolnak át az emberen nyelvi felsőbbrendűségük teljes tudatában.

Fejet a kisbaltába

Teljes, totális üzemzavar, a mai vizsgám valami borzasztóan gáz volt, úgyhogy már fel is iratkoztam a kövi időpontra, mert ha ez, amit képes voltam papírra vetni elég az üdvösséghez, megeszem a fehér sapimat. És még hátravan a holnap: szintén írásbeli, szintén nem szlavisztika, szintén hajhullatós. Az igazság az, hogy rádöbbenten, teljesen fölöslegesen tanultam egy teljes hétig erre a három napra, a három tananyag szépen kioltotta egymást. Semmivel sem vagyok előrébb, mint a régi szép időkben, amikor fél-egy napnál nem görnyedtem többet vizsga előtt a jegyzeteimbe bújva. Fáradt vagyok és elkeseredett. Mondjátok, hogy mindjárt vége!

Kilépés: rohanok a buszomra