Hét: vége, avagy esik a hó nagy csomókban

Március 14. délután: döcögök Pest felé és örülök a fejemnek, hogy elmarad a drami, mert este nyolctól lenne, és már most esik a hó, meg egyébként is mosott rongybábunak érzem magam. Még beugrok a könyvtárba, visszadobom a tonnás olvasmányokat, aztán irány a Népliget. Persze, Anyát megcsörgetem, hogy indulok hazafelé, ő meg a lelkemre köti, hogy azért tájékozódjam, indul-e egyáltalán busz, mert leesik egy kis hó, és a közlekedés máris tömör gyönyör. Tájékozódom: a busz beáll, a sofőr hagyja, hogy felszálljunk, a hangosbemondó a szokásos szöveget nyomja: Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy autóbuszjárat indul tizenhat óra, negyvenöt perckor Veszprém, Ajka útirányon át Devecserbe a tízes kocsiállásról (vagy valami hasonló). Az autópálya járható. És miért ne lenne az? Ha Csolnokról be bírtam menni Piliscsabára, órákkal később pedig Piliscsabáról Budapestre, mi baj lehetne? A busz megtelik, elindul, és pedig szokás szerint elalszom és hopp... megállunk, én pedig magamhoz térek. Valahol vagyunk. Már nem Pesten, a szalagkorlát nagyon autópálya gyanús. Állunk és várunk. Baleset, mi más lehetne. Néha gurulunk néhány métert, de főként várunk. Balesetet, mentőket, tűzoltókat nem látni, csak végtelen kocsisort. Pedig biztos, hogy a mi oldalunkon lehet valami, mert az autópálya másik fele szinte üres. Néha elsuhan egy-egy kocsi, szóval Pest felé zavartalan a közlekedés.

Bence művész úr

Ő az öcsém. Még nem profi, alig egy éve kezdett énekelni, de szerintem már most nagyon jó, szorgalmas és gyorsan fejlődik. Hallgassátok, ha egy kis rock&rollra fáj a fogatok. :O)

Lakatos Bence - Mondd kis kócos

Lakatos Bence - Te vagy a játékom

Ez nem csak Bence, itt Vincze Kittivel énekel, egy szintén tehetséges fiatallal. Ők, és Tóth Dalma alkotják az Elvito Ének és Táncegyüttest. Ha netán valaki falunapot, fesztivált, családi napot, vagy esetleg vállalati rendezvényt szervez, és még hiányzik egy műsorszám, hívja őket nyugodtan, megállják a helyüket. :O) Facebookon bárki felveheti velük a kapcsolatot. Szóljon a dal:

Vincze Kitti és Lakatos Bence - Féltelek

L. D. a gyilkos - második verzió

Nyomott délután volt. A Nap belegabalyodott egy felhődunyhába, így Bazsival kénytelenek voltunk lámpát kapcsolni, pedig a konyhaablak nyugatra nézett. Vizsgára készültünk, kevés sikerrel. Az agyunkban is sötét felhők gomolyogtak. Húszpercnyi meddő próbálkozás után feladtuk, és inkább rákerestünk a How I met your mother legújabb részére. A letöltés már elindult, mikor valami hatalmasat csattant az emeleten. Mintha valaki bevágott volna egy ajtót vagy ilyesmi. Összenéztünk.

                - Timi még órán van, nem? - kérdeztem.

                - Asszem - bólintott Bazsi.

                - Akkor lehet, hogy valaki épp kirámolja az emeletet.

                - Lehet, de valószínűbb, hogy a szobaajtó volt.

                - Melyik?

                - Az enyém. Babot ebédeltem.

                - Gusztustalan vagy. Körbefingod a szobád, és nyitva hagyod az ajtód?

                - Gondoltam, had szellőzzön - rántott vállat Bazsi, én meg bepipultam.

                - Bassszus, ennyire nem lehetsz hülye! Így is rohadt magas a rezsi, te meg kereszthuzatod csinálsz.

                - Csak egy fél órára.

                Felálltam és elindultam a lépcső felé.

                - Nyugi van! - szólt utánam Bazsi. - Lejött a rész, és egyébként is, most már csak az én szobámban szaladgál a szél, annak meg rohadtul nem árt.

                - Aha, marhára. Ömlik a hideg az emeletről - dohogtam, és felhúztam a pulcsim cipzárját. Felnéztem, és elgondolkodtam. Bazsi jégveremmé változtatta a szobáinkat, és? A fűtést nem csavarhattam fel, mert az életben nem fizetjük ki, és már amúgy is becsukta magát az a nyamvadt ajtó. Inkább visszaültem a laptop elé. Bazsi elindította a lejátszást.

                - Hé! - Timi dübörgött le a lépcsőn magas sarkú kiscsizmában, piros kabátban, hullasápadt arccal.

                - Mi az, szellemet láttál? - kérdeztem, míg Bazsi lestoppolta a filmet.

                - Basszátok meg, egy fickó meg akart késelni.

Egyperces, házinak

L. D. a gyilkos

Nyomott délután volt. A Nap belegabalyodott egy felhődunyhába, így Bazsival kénytelenek voltunk lámpát kapcsolni még a konyhában is, pedig ott az ablak nyugatra nézett. Vizsgára készültünk, kevés sikerrel. Az agyunkban is sötét felhők gomolyogtak. Húszpercnyi meddő próbálkozás után feladtuk, és inkább rákerestünk a How I met your mother legújabb részére. A letöltés már elindult, mikor valamit hallottunk az emeletről. Mintha valaki bevágott volna egy ajtót. Összenéztünk.

- Te! Timi még órán van, nem? - kérdeztem.

- De! - bólintott Bazsi.

- Akkor lehet, hogy valaki épp kirámolja az emeletet.

- Lehet, de valószínűbb, hogy a szobaajtó volt.

- Melyik?

Túró rudit a családnak!

Előzmény

Petra szakított a barátjával, két utcával odébb pedig Gáspár hősies ígéretet tett a feleségének, ha legközelebb vásárol, akkor túró rudit is vesz a gyerekeknek, de csak ha akciós.

A történet

Egy túró rudi közömbösen gubbasztott a nekeresdi Tesco hűtőpultjában egészen addig, amíg Tomika meg nem ragadta és zsebre nem vágta, mialatt a szülei a zöldségek között válogattak. A túró rudi jobban örült volna, ha annak a majdnem kopasz, idősödő úrnak a kosarába kerül, aki kicsit korábban majdnem tíz percig szobrozott a hűtőpult előtt, de sajna nem szólhatott bele a dologba. Kényelmetlenül, magában fortyogva járta körbe az üzletet Tomikával, aki időnként jól megszorongatta, hogy biztos legyen benne, még mindig a zsebében van szerzeménye. A Tesco előtt, verőfényes napsütésben Tomika előhúzta zsebéből a túró rudit, és csalódottan tapasztalta, hogy az, a sok szorongatástól megolvadt és kilapult. Szomorúan egy szárazjég dombocskára hajította a már cseppet sem étvágygerjesztő nasit. Másnap reggel Juli és kislánya, Mancika az óvodába menet megálltak a nekeresdi Tescónál, mert otthon elfogyott a juice, és Mancika nem volt hajlandó óvodába menni juice nélkül. Míg Juli egy százas után kotorászott a pénztárcájában, Mancika felvette a kicsit nyomott túró rudit a szárazjég kupacról, kibontotta és befalta, de úgy, hogy az egész képe maszatos lett. Az óvodában Tomika kinevette Mancikát amiért körbe csokis a szája, erre Mancika térden rúgta Tomikát. Az óvónéni mindkettőjüket sarokba állította. Délután egy elborult férfi - akit Péternek hívtak - betört az óvodába, és túszul ejtette Tomika és Mancika csoportját, mert az óvónéni (Petra) a múlthéten szakított vele, és a világért sem akarta visszafogadni. Az óvoda igazgatója értesítette a rendőrséget, akik azonnal útnak indítottak egy osztagot. Az osztag vezetője az a háromnegyed részt kopasz, középkorú férfi volt, aki előző nap annyit vacillált a túró rudikat nézegetve, és egyébként az apja után őt is Gáspárnak keresztelték. Míg Gáspár azon rágódott, hogy miként szabadíthatná ki a túszul ejtett óvodásokat és a valószínűleg halálra rémült óvónőt, Tomika lábikrán harapta az elborult elméjű Pétert, egyrészt azért, mert az egy pisztollyal fenyegette  az óvónénit, másrészt, mert Mancikát nem haraphatta meg, mert akkor megint a sarokba kellett volna állnia. Péter elejtette a fegyvert és felüvöltött. Petra és a gyerekek kaptak az alkalmon, és a magányos túszejtőre vetették magukat. Mire Gáspár rászánta magát, hogy osztagával megrohamozza a Napocska csoportot, az óvodások már ájultra püfölték túszejtőjüket egy doboznyi plüssmackóval.