- Szia anya, jó reggelt! - köszöntem ma délelőtt telefonon. Ugyanis Gábornál vagyok a napokban.
- Reggelt? - hallom Anya hangját a vonal túlsó végéről - Inkább delet.
- Azt majd csak két óra múlva. Bár nem lenne rossz az ebéd sem, mert mindjárt kilukad a gyomrom.
- Hát akkor, nyomás reggelizni, halasszuk a csevejt!
- Oké, de még úgyis azt várom, hogy Gábor beleugorjon a zoknijába.
- Mondd meg neki, hogy igyekezzen, elvégre a fejlődésben lévő szervezetnek szüksége van a táplálékra.
- Hahó, Anya! Már nem vagyok fejlődésben lévő szervezet. Legalábbis testileg, szervezetileg. Mondjuk az intellektusomnak még van hová fejlődnie.
- Pont ezért kell rendesen enni.
- De az intellektusom nem fog zsömlével jóllakni - Anya már pukkadozik a visszafojtott nevetéstől, de azért folytatjuk a játékot.
- Hát pedig így van - mondja - a zsömle táplálja a testedet, a tested pedig az intellektusodat - némán rábólintok, majd levonom a következtetést
- Tehát akkor minden kövér ember okos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése