Hajnal

Ezt a kis mesét a régi naplómban találtam. Pedig már szinte teljesen megfeletkeztem arról a naplóírós korszakról. 

Sűrű, szinte áthatolhatatlan erdő szigeteli el a világtól Csendes Tisztást, a Föld talán legbékésebb részét. Mindent zöld, simogató fű borít és tarka virágok nyílnak mindenfelé. Az erdő mellett egy tiszta vizű patak csordogál...

Nem mindig hívták Csendes Tisztásnak. Ezt a nevet csak nem rég ragasztotta rá egy letelepedni vágyó vándor.

A patak mellett egy középkorú férfi küzdötte ki magát az erdőből. Amint sikerült kikászálódnia a bozótból hasra esett. Ennek oka talán a fáradság, vagy a döbbenet volt. Esetleg mindkettő. A lényeg, hogy most a földön ül és a tisztást bámulja. Még sosem látott ehhez fogható helyet eddigi élete során. Valószínűleg nem is fog. Lassan feltápászkodik, de hosszú, faragott vándorbotját a földön hagyja. Engedi, hogy a kissé megduzzadt patak felkapja és elsodorja a mesteri faragásokkal díszített fadarabot. Többé úgysem lesz rá szüksége, hiszen nem akar elmenni. Elhatározza, hogy ebben a ligetben tölti el hátralevő életét. Hogy jelezze, ő ezentúl idetartozik, elkereszteli a helyet Csendes Tisztásnak. A liget is örömmel veszi, hogy ezentúl lesz egy lakója. A szél szájával suttogja a férfi fülébe " a Letelepedett Vándor... ez legyen a te neved".

Békésen élnek kettesben. A Letelepedett Vándor és Csendes Tisztás. Egyszer-egyszer előfordul, hogy kóbor emberek, kósza lelkek tévednek a Tisztásra. Ilyenkor Letelepedett Vándor étellel, itallal kínálja az újonnan érkezettet, a kóborló pedig elmeséli, hogy honnan jött és miképp keveredett ebbe az eldugott kis ligetbe. Letelepedett Vándor örömmel hallgatja a történeteket, de mikor rá kerülne a sor a mesélésben feláll, és eltűnik az erdőben. A kóborló másnap reggel felkerekedik és folytatja útját. Mielőtt belépne a rengetegbe még utoljára visszanéz és elhatározza, hogy majd visszatér Csendes Tisztásra. Csakhogy aki egyszer elhagyja a ligetet, az soha többé nem talál vissza.

Miután a kóborló távozott, Letelepedett Vándor kibattyog a sűrűből és folytatja békés, boldog remeteéletét...

/2006 augusztus 20. hajnal/