Ha feltámad a szél

               Kilépek a szabadba, és fellélegzek. Hajamba tép a veszprémi szél és én legszívesebben üvöltenék a gyönyörűségtől. Érzem, úgy gyűlnek bennem az indulatok, mint ahogy sötétül felettem az ég. Vihar készül, de még milyen… Dühös vagyok! Dühös vagyok, mert az új borostyán fülbevalót nem bírom megszokni! Dühös vagyok, mert én nem mehettem Krakkóba, dühös vagyok, mert nem tudok rendesen lengyelül! Dühös vagyok, mert futni akarok! Dühös vagyok, mert a viharfelhők elérhetetlen, gyönyörű, félelmetes tömegekként kavarognak! Dühös vagyok, mert Buksi örömében lekarmolta a jobb lábszáramat! Dühös vagyok, mert a legszebb utcai lámpa elvesztette fényét, kialudt. Dühös vagyok, mert az a másik kutya ugat, dühös, mert Bence kopaszra nyíratta a fejét! Dühös vagyok, mert verekedett is! Dühös vagyok, mert én is ütni akarok, de nincs kit, nincs miért. Dühös vagyok, mert úgy érzem nehéz dolgom van! Dühös vagyok, mert tudom, igazából könnyű az életem! Dühös vagyok, mert könnyebbet akarok és nehezebbre vágyom! Dühös vagyok, mert kint melegem van, odabent pedig fázom! Dühös vagyok, mert fúj a szél! Dühös, mert ki kell vágni az ablakom mellől a megdőlt fűzfát! Dühös vagyok, mert még csak húsz éves leszek! Dühös vagyok, mert már húsz éves leszek! Dühös, mert nem akar jönni a fülledt nyár! Haragszom, mert feltámadt a vihart hozó szél! És haragszom mert úgy támad fel a szél, ahogy az én lelkemben gyűlnek az indulatok! Dühös vagyok, mert imádom a romboló vihart! Dühös vagyok, mert dörögni, villámlani fog! Dühös vagyok, mert még nem dörög! Ég a gyomrom, és dühös vagyok, mert vágyom egy kis pálinkára! Dühös vagyok, mert… itt a vihar. Mert hordja a szél a szürkéskék fellegmasszát. Dühös vagyok, mert ha feltámad a szél, félem a villámokat! Dühös, mert ha feltámad a szél, érezem: ÉLEK!  Villanjon már!