Felnőttek, és játszanak

"A Szent István körúton sok minden megtörtént már, csak azt ne gondold, hogy itt mindenki színházba jár" - szól a dal, igazul, pedig lehet, hogy jó lenne, ha néha mindenki járna színházba, pláne a Szent István körúton.

Tegnap én is ott voltam a Magyar Dal Napján a Vígben. Mint mindig, most is valami varázslatot láttam. Eszenyi Enikő, Fesztbaum Béla és a többiek... tudnak valamit. Valami titkot, ami szebbé teszi a világot, de ezt igazából nem lehet elmondani vagy leírni. Ezt látni, hallani, érezni kell. Ott kell ülni a nézőtéren, és hagyni, hogy elbódítsanak ezek a csupa lélek emberek. Mert amikor ők állnak a színpadra, akkor mindig valami csoda történik. Amit-, ahogy játszanak, énekelnek, az nekünk szól. Számomra feledhetetlen minden előadás, amit színházban látok. A tegnap este is ilyen volt, de azt az érzést képtelen vagyok átadni, amit ott kaptam, pedig nagyon a fejemben van még ahogy Kern András a hajába túr, vagy a levegőbe rúg, miközben énekel. Börcsök Enikő, ahogy szédítő tangóra invitál, ahogy Hernádi Judit játszik, Hegyi Barbara, amint odaböki a szám végére: c'est la vie, Fesztbaum Béla, ahogy vígan csépeli a zongorát - "éjjel billentyű, nappal töpörtyű"-, Heilig Gábor, ahogy bólint az első sorra: Hé' hatvannyolc, vagy mikor épp bizonytalan bluesra gyújt Kern Andrással. Zorán, akit mindig öröm hallgatni, és elszontyolodok, mikor eltűnik a függöny mögött. Kútvölgyi Erzsébet, aki annyi érzést visz az éneklésbe, hogy minden más lényegtelenné zsugorodik. A szám végén pedig felenged, és szívmelengetőn elmosolyodik.

És persze ott vannak a zenészek, akik szelíden a háttérben pezsgetik műsort, nem is akárhogyan. Ők nem állnak ki a színpad közepére, és mégis pótolhatatlanok, pont mint Dusán, pedig ő színpadra sem lép. De mégis fontos tagja a csapatnak, talán az egyik legfontosabb. Drága Dusán, ha nem írna dalszövegeket szegényebb lenne a világ. Imádom minden sorát.

Mindegyikük utánozhatatlan.

Érdemes benézni a Vígbe, mert ők mindig valami olyat adnak, amitől szebbnek, jobbnak látom a világot. És örömmel adják a művészetüket, ami még mesésebbé teszi az egészet. Ez a színház tényleg Víg. Senki se álljon ellen a kísértésnek, ha lehetősége adódik megnézni egy előadást. Nélkülük szürkébb lenne egész Budapest.