Elkezdődött

2012. 09. 10. Őstörténet 1. előadás

A terem zsong, ismerős arc zéró. Már most unom, pedig még el sem kezdődött, bár lehet, hogy szimplán kómás vagyok még a buszozástól. Ja, igen, buszozok vagy vonat pótló buszozok, ugyanis passzoltam a koleszt. Idéntől Gáborral lakom, ami tök jó, meg édeni, meg happy, de buszozni kell, ami viszont kellemetlenül álmosít.

Hát most itt ülök, várom, hogy kiokítsanak őstörténetből, és közben totál nyomottnak érzem magam.

Tíz óra, hét perc, és még mindig semmi, a késők örömére. Egy srác pont most zuttyant le mögém. Enyhén liheg, valószínűleg loholt. Megérte...

Még ketten érkeznek. Közeledő professzorok száma: zéró. Mivel meg sem próbálják lekötni a figyelmemet egyre határozottabban érzem, hogy pisilnem kell: szívás, ráadásul szomjas is vagyok, és igen, ez itt a hétfő délelőtti ostoba panaszáradat. Tök haszontalan, de muszáj irkálnom, mert ha nem tenném, nyomban elaludnék.

Tíz tizenkettő. Még mindig semmi. Egy srác nagyban nyomul a mellette ülő, feltűzött hajú csajra. "Ja, jogot is hallgattam, az annyira nem volt vicces..." - kérkedik a fiú. Édesek. A lány komoly arccal bólogat. Tuti, elsősök, ahogy a teremben szinte mindenki. Én a minoros, valahogy mindig kuszán veszem fel a tárgyakat. Asszem visszafelé haladok. A későbbi korokat már majdnem fullra kilőttem.

Még mindig unom a banánt, de hirtelen tádám! A tanár belép a terembe, és már beszél is. "Irodalomjegyzék..." Most tudatosodik, ha bekapcsolja a vetítőt, vagy ír a táblára, hát abból én csak hangyakakit fogok látni. Túl hátra ültem. Azt az időt, amit firkálásra pazaroltam, akár egy jó hely keresésével is tölthettem volna. Ez van: teljesen lökött süti vagyok. Ez a félév is jól kezdődik.