Leva lehunyja szemét, ellazítja tagjait. A lámpa fénye zavarja, de a gyertyaillatot és a halk zenét szívesen fogadja tudatába. Aztán meghallja az oktató hangját. A hatvanas, fitt nénike orgánuma se nem sejtelmes, se nem duruzsoló. Hangos, határozott, zavaró. Könnyebb lenne lemenni alfába, ha nem dumálna folyton. Sebaj, Leva követi utasításait. Amennyire tőle telik. Csukott szem, laza tagok. Azt kéne éreznie, hogy lebeg. Gondolatban elfancsalodik. Ez nem stimm. Ólomsúlyúnak érzékeli minden tagját. Aha, most közli a jóga-guru, hogy az is jó, ha úgy találja, a földbe préselődve létezik. A sportos nagymami felszólítja a csoport tagjait, hogy hagyják el testüket. Távolodjanak maguktól, induljanak sétára. Leva átmegy Tévelygőbe és elröhinti magát.
Tévelygő Álomjáró megköti a vörös kendőt a derekán, hátrarázza haját, a jógacsoportra vigyorog kajánul, majd legyintéssel kaput nyit a… valahová. Belép a lila derengésbe, amit a polifonokon elterült lányok akkor sem láthatnának, ha felpillantanának. Ez csak neki szól.
Félhomályba boruló tisztáson találja magát. A tisztást körülölelő fák között kerge szél kavarog. A sárguló fűben borostás képű táltos pipázgat. Tévelygő mosolyogva telepedik le mellé.
- Há' te? - pöfékeli a táltos.
- Szusszanok - nyújtózkodik Tévelygő.
A tisztás változni kezd. A jurta és az erdő egy része semmivé lesz. Helyette zizegő nád és csillogó édesvíz tölti be a teret. A Pipázó Táltos elkerekedett szemmel feltápászkodik. Nem szól, tekintetével faggatózik és közben vastag füstpamacsokat ereget.
- Jógázom - sűríti egy szóba magyarázatát Tévelygő. A táltos még így sem érti. - A jógaedző azt mondta, hogy lépjünk rá az álom határára és képzeljünk magunk elé egy tisztást. Úgyhogy én fogtam magam és idejöttem. Gondoltam elücsörgöm itt a társaságosban, amíg véget nem ér a relaxálás.
- Jó, jó - dünnyögi a táltos. - Na, de hogy kerül ez a tó a jurtám helyére?
Tévelygő sajnálkozva felhúzza mindkét szemöldökét, boci tekintetet mereszt és beharapja az alsó ajkát egy pillanatra.
- A tréner épp azt ecseteli, hogy egy tó terül el a tisztás mellett.
A táltos zsebre vágja pipáját és közelebb lép a tóhoz.
- Végül is maradhat.
Tévelygő elégedetten elmosolyodik, letérdel a sárba és a tó hűs vizébe meríti kezét. A víz felszínén finom zöldes-kék hullámok kergetőznek csillogva - ahogy azt a jóganéni mondja. A lány tenyerére emel egy vízililiomot és elgyönyörködik a felszín alatt cikázó halacskákban. A táltos az iszapból előburjánzó vadzöld leveleket figyeli. A vízen, halcsapatokon, hínáron túl megpillantja a rövid, festett fekete hajú idős hölgyeményt, aki épp azt meséli, hogy a szinte tökéletesen áttetsző víz látni engedi a tófenék homokját.
Nem, Tévelygő tava iszapos marad, a táltos pedig felkacag.
- Látott ez már tavat? Kicsit mintha keverné a tengerrel. - Tévelygő is nevet, majd lapos köveket álmodik a partközelbe, jógi-néni utasítására.
Üres csónak úszik a partra.
- Remélem, ez nem a jurtám maradéka - morogja a táltos, majd ő is beül a vigyorgó lány mellé. Tévelygő az evezők után nyúl és a tó közepe felé irányítja a lélekvesztőt. Hátrapillant. Már nem látszik a túlpart, ami még egészen biztosan ott volt néhány méterre, mielőtt vízre szálltak volna.
Vihognak. A táltos is és Tévelygő is. Az oktató szerint Tévelygőnek le kéne feküdnie a csónakba, ám ez lehetetlen feladatnak bizonyul. A két ülésre alkalmas deszka, az elemózsiás kosár, az evezők és a táltos kissé útban vannak. Tévelygő már nem törődik a jóga-guru erőszakos hangjával.
A nap lemenőben. Tévelygő a Pipázó Táltos mellé kucorodik, és édeskés dohányszagot inhalál. Békésen bambul a rózsaszín-narancssárgára színeződő felhőkre.
Tévelygő felnyitja pilláit. Milliárdnyi apró csillag pislog rá a sötét égről. Basszus, elaludtam! - állapítja meg, majd hirtelen felül. A csónak, amiben már sem a táltos, sem az elemózsiás kosár nem foglalja a helyet, vészesen megbillen.
Csak lassan a testtel! Semmi kedvem az éjszakai fürdőzéshez - búgja Tévelygő háta mögül Salnamhal, a hatalmas, oroszlán alakot öltött szellem, aki nagyon is jelen van. Ki is sajátítja a lélekvesztő háromnegyedét.
Tévelygő megnyugszik. Hiszen, csak álmodik! A fehéren hunyorgó csillagokat bámulja, és azon mereng, vajon hol lehet most a Pipázó Táltos. Meg azon, hogy partot érnek-e valaha, vagy a tó a végtelenbe hullámzik. Egyik kérdésére hamarosan választ kap. Lobogó narancsszín fényecskék tűnnek fel a horizonton. Lassan a part vonala is kirajzolódik.
A csónak magától úszik a föld felé. A víz közelében asztalok, lakoma illat, csengő nevetés, színes forgatag, víg mulatság. Tévelygő az evezők után nyúl, hogy minél előbb partot érhessenek, majd csalódottan felsóhajt. Kellemetlen, színtelen fény hasít az idilli képbe. Nem a napkelte. A jógaoktató szól, hogy az edzés véget ért.
Tévelygő durcásan mászik vissza az ébrenlétbe. Naná, pont mikor kezdett volna érdekessé válni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése